Kopátsy Sándor: Az ingatlanárak emelkedése is emisszió

Kopátsy Sándor: Az ingatlanárak emelkedése is emisszió

Hónapok óta divatos téma arra figyelmeztetni, hogyan nő a lakossági hitelek súlya a nemzeti jövedelemhez viszonyítva. Ez a mutató az elmúlt tíz év során szinte minden országban mára jelentősen, 20-30 százalék ponttal emelkedett. Kínában az utolsó 12 évben 10-ről, 45 százalékra. Azt is közlik, hogy a lakossági ingatlanok, különösen a lakások ára még a hiteleknél is gyorsabban emelkedett. Csak arról feledkeznek meg, hogy a lakossági hiteleket nem a jövedelemhez, hanem a lakossági vagyonhoz kell viszonyítani.

A jelenkori közgazdaságtan eleve figyelmén kívül hagyja, hogy az adóságot nem a jövedelemhez, hanem a vagyonhoz kell viszonytani. A hiteleknek többségének a fedezete nem a jövedelem, hanem a vagyon. Ennek hatása akkor válik nagyon fontossá, amikor a lakosságnak nem a jövedelme, hanem a vagyona nő.

A legnagyobb magyar, Széchenyi István első, és legjelentősebb könyvét, a Hitelt éppen annak az érdekében írta, hogy a magyar földbirtokos arisztokrácia csak akkor válhat tőkés polgárrá, ha a földjükre hitelt vehetnek fel. Abban ugyan tévedett, hogy a magyar arisztokrácia tőkéssé válhat. Arra csak a takarékos, beosztó, szorgalmas, fegyelmezett zsidók voltak képesek, hogy a vagyonukat tőkeként működtessék. Ezt azonban akkor még senki sem fogalmazta meg, arra még közel száz évet kellett várni, hogy Max Weber a 20. század elején felismerje, a tudományos és technikai forradalomban a tőkét másoknál hatékonyabban csak a puritán népek képesek működtetni. Ez sem csökkentette műveinek, munkájának a jelentőségét.

A magyar arisztokrácia később már kapott hitelt, de ezzel csak eladósodott, mert a tőke hatékony működtetésére, a polgárrá válásra eleve alkalmatlan volt.

A magyar parasztság, ha nem is alkalmas, de kevésbé alkalmatlan volt a parasztpolgárrá válásra, mint az arisztokrácia és a szövetségese, az úri középosztály. De a parasztok sem a jövedelmükre, hanem a földjükre kaptak hitelt.

Gyermekkorom falvaiban a parasztcsaládok gazdagságát sem a jövedelmükkel, hanem a földjükkel, a jövedelem termelésére alkalmas vagyonukkal mérték. Sokáig csak azzal, hogy mekkora földön gazdálkodhattak, de egyre inkább a föld nagysága helyett, előbb a redukált szántóban, végül aranykoronában mérték. Ebben a hitelező bankok mutattak példát, azok számára nem a föld nagysága, hanem az ára folt a fedezet.

Ez még minden akkor volt, amikor a földművesek jövedelme elsősorban a földjük értékétől, nem a művelőjének szellemi képességétől függött. Ez azért alakulhatott így, mert a földművelés technikája szinte változatlan volt, minden paraszt ugyanazzal a technikával gazdálkodott.

Ebben az irányban Magyarországon is az Amerikát megjártak mutattak példát. Ezek vettek először autókeréken járó szekereket, cséplőgépet, traktort, műtrágyát. Sajnos a második világháborút követő földreformig olyan kevés földje volt a parasztságnak, hogy azon még lovat tartani sem lehetett, nem gépesíteni. A lovaival igázó paraszt rangosnak számított. Ehhez járult, hogy olyan olcsó volt a munkaerő, lassan térülhetett meg a gépesítés. Még a farméretű földdel rendelkező módos parasztok sem gépesítettek, modernizáltak, hanem szolgákat tartottak.

Ezért a vidéki bankok a hiteleket a termőföld értékére adták. A földreform is csak arra adott alkalmat, hogy szinte minden család megtermelhesse magának a kenyerét, biztosította a családja élelmezését. Annak ellenére, a gyökeres földreformot a magyar történelem legnagyobb eseményének tartom. Ezt ma sem így értékelik. A feudális világot visszasírók csak az arisztokrácia és a katolikus egyház nagybirtokainak a brutális felosztását látják. Azt, hogy az erőszakos kollektivizálás elzárta a farmergazdaságok felé vezető utat, máig nem látják. Átkozzák a brutális begyűjtést, nem veszik tudomásul, hogy a minden családnak biztosított kis föld még a lótartást is keveseknek engedi meg.

A termőföld értéke a korábbi tört részére zsugorodott. Senki sem veszi tudomásul, hogy a mezőgazdaság csak ott lehet hatékony, ahol a föld ára magas. Hatékony mezőgazdaság csak ott alakulhat ki, ahol a termőföld drága. Ezzel szemben a bolsevik rendszerben áruvá sem válhatott. A rendszerváltás után ugyan a magyar állampolgárok és vállalkozások számára a termőföldeknek szabad forgalmuk van, csak ára nincs.

Kopátsy Sándor