Kopátsy Sándor PG 2015 12 15
A lakásépítés ÁFA csökkentése
Kevés kezdeményezésemre lehetek büszkébb, mint a háztáji gazdaság és a sajáterős lakásépítésre. Jó ötven éve felismertem, hogy a vidéki dolgozók hajlandók lennének a nagyobb jövedelmük érdekében többet dolgozni. Erre a vidéken élők számára voltak nagyobbak a lehetőségek. Egyrészt a háztájiban, másrészt a saját rezsis lakásépítésben. Ma fejeztem be egy kis tanulmányt, amiben azt bizonyítom, hogy az európaiak, különösen a nem protestánsok nem annyira többet akarnak teljesíteni, mint inkább kényelmesebben élni. A ránk kényszerített kelet-európai marxizmus azonban a nálunk is a kisebb jövedelemigényű kelet-európaiakra volt szabva, akik nem több munkával jobban, hanem kényelmesebben akarnak élni.
A háztáji.
Fehér Lajosnak és Erdei Ferencnek álltam elő az ötletemmel. Hagyjuk a vidéken élőket a nagyüzemben ledolgozott idő után a kertjükben, illetve a számukra biztosított parcellán kisparasztnak lenni. Minden várakozásnál nagyobb volt a fogadtatás. A magyar falusi lakosságnak lehetőséget biztosított a háztáji arra, hogy másoknál több munkával jobban élhessen, kiélhesse individualitását. Egy évtized múlva már a gyári munkások is bejelentkeztek a kerti munkákra. Közel egymillió kisparcellán kertészkedtek.
A háztájit felszámolta a rendszerváltás kisparaszti romantikára épülő politikája. Kevés modern nagyüzem maradt, és sok irracionálisan kisterületű parasztgazdaság. A bolsevik rendszer felszámolta a kisparaszti gazdaságokat, ezzel a kertészkedő kisvállatok piaci kínálatát. Most pedig éppen ebből van a kívánatosnál is több.
A munkások hobby-kertjeit pedig az ott lévő értékek megőrizhetetlensége szinte kiirtotta.
Eltűntek a törpegazdaságok, amiknek nemcsak gazdasági, hanem nagyon fontos társadalmi szerepük is volt. Szociológusokban, hazánkban soha nem volt hiány, mégsem találkoztam olyan anyaggal, ami rámutat a közös családi kisgazdaság, kertészkedés társadalmi szerepére. A tudományos és technikai forradalom felszámolta a családi vállalkozásokat, aminek nagyon fontos családösszetartó szerepe volt, és lenne ma is.
Történészként ismertem fel annak a jelentőségét, hogy a kapásnövények, az istállós tejtermelés és a házi sertés- és baromfitartás hogyan értékelték fel a nők családon belüli rangját.
A sajátrezsis házépítés.
Most a Fidesz kongresszusán örömömre vált, hogy a házépítés forgalmi adóját visszacsökkentették.
Nálam a házépítésnek diákkorom óta hangsúlyozott szerepe van. A magyar nép számára az államalapítás eleve házasodással járt. Az, hogy a pásztorkodásról a földművelésre tértünk, azzal járt, hogy a hordozható sátorból állandó házakba tértünk. Azaz házasodtunk. A magyar nyelvünk is szépen őrzi ezt, azzal, hogy a családalapítás házassággal kezdődik. Ennek a nép életében történelmi szerepe volt. Ezért jobban kellene hangsúlyozni. Ezzel szemben az ország területének megyékre osztását kiemeljük, hogy a sátrakból házakba költöztünk, annyira magától értendőnek találjuk, hogy említést sem teszünk róla.
Fiatal koromban érdeklődést váltott ki László gyulának az a felismerése, amit ő kettős honfoglalásnak nevezett, értve alatta, hogy előttünk a rokonainknak, az avaroknak, az ország feletti politikai hatalmuk már elveszett, de ők már falvakban lakó földművesek lettek. A magyaroknak csak a példájukat kellett követni. Márpedig az állandó lakóhely a magyarság európaiságához legalább úgy hozzá tartozott, mint a keresztény vallás.
Azt földosztóként tapasztalhattam, hogy a földhöz juttatottak nagy részének ugyan kis házacskája volt, de nem volt a számos állatokhoz szükséges istállójuk. A parasztcsaládi élethez megfelelő házuk azonban nem volt. Ezt a földosztáskor azzal fejeztem ki, hogy a juttatottaknak néhány évre meg szükségük van arra, hogy saját tehenük legyen. A parasztasszonyok státuszát ugyanis azzal mértem, hogy van-e tehenük. Aztán további évek kemény munkájára és takarékosságára lesz szükségük, hogy lovuk is lehessen. A parasztember státuszát meg ahhoz mértem, hogy van-e lova. Ezek a jogos igények csak részben és lassan teljesültek, de a kollektivizálás elseperte ezek a vágyakat. Úgy éreztem, hogy az új helyzetben a megfelelő lakás lett a legfontosabb.
Az ipari munkásokká emelkedett parasztoknak a házgyárakban építettek lakásokat. Ezeket ugyan nem találtam végső megoldásnak, de az urbanizáció csak így történhetett. Az én ideám, az egyetlen tartós megoldás csak a kertes ház lehetett. Itt jött vissza a háztáji ötlet. A termelőszövetkezeti mezőgazdaság csak akkor mentheti át a paraszti életformát, ha a család kertes házban lakhat. Abban ugyanis fennmaradhat a szövetkezetben való munkavállalás mellett a kerttel és háziállatokkal való foglalkozás.
Számomra a családi munkamegosztás volt a családi élet alapja. A kert, a disznó és baromfitartás ugyanis megőrizhette a családi gazdaságot.
Ezért javasoltam, hogy a falusiaknak ne házgyári lakást adjon a társadalom, hanem abban segítsen, hogy rangos családi házat építsenek. Ehhez nem kell elvonni az építőiparból kapacitást, elég, ha a szövetkezet, illetve az állami gazdaság a rászorulóknak telket és fuvart biztosít, a tervezőirodák pedig típusterveket adnak.
A házépítési lehetőségekre ugrott a falusi társadalom. 30 ezer ház épült családi, baráti összefogásból évente. Ma ilyenről álmodni sem lehet. De a rendszerváltás előtti húsz évben annyi lakás épült a falvakban, és annyian elköltöztek a falvakból, és annyira megnőtt a leszakadtak aránya, hogy harmada is sok lenne. Ezzel szemben 25 év alatt olyan kevés lakás épült a városokban, hogy ott évente 30 ezerre volna szükség.
Ezt remélem az ÁFA csökkentéstől. De ha csak fele lesz a vágyaimnak, akkor is boldogok lehetünk.
Számomra bizalmat jelent, amit Orván Viktor mondott, hogy minél több magyar családnak legyen saját háza. A 70-es évek óta hiába vágyok olyan szociológiai felmérésre, ami kimutatná, mennyivel hasznosabb állampolgárok azok, akik kertes házakban laknak. Azonos jövedelmi és iskolázottsági csoportban a kertes házukban élők, mennyivel tovább élnek, több gyermeket vállalnak, kevesebbet betegek, kevesebb köztük az alkoholista, a bűnöző, stb. Ezekből az adatokból kiderülne, hogy a kertes házban élők nemcsak boldogabbak, de hasznosabb állampolgárok is.