Úgy tűnik, a Városliget inkább politikai, mint művészeti, építészeti projekt, pedig egy szakmailag jól kitalált és megvalósított múzeumnegyed nemcsak kiválóan illeszkedhet egy város életébe, de turista vonzerővé is válhat. Jól bizonyítják ezt azok a városok – Bécs, Amszterdam, London -, amelyekre elsőre asszociálunk a múzeumnegyed szó kapcsán, ide sorolhatjuk Manhattant is a Centrál Park mentén levő múzeumaival, vagy Madridot és Tokiót is.
Tokióban az 1873-ban létrehozott Ueno Park tölt be a Városligethez hasonló szerepet. Úgy helyeztek el benne el számtalan múzeumot, szentélyt, hogy a park jellege megmaradt, a 1-2-3 szintes épületek nem nyomják el a teret. A több száz éves történelemmel rendelkező park fénypontja a Le Corbusier tervezte Nyugati Művészetek Múzeuma, a Természettudományi Múzeum és Tokió Nemzeti Múzeuma, de gyermekkönyvtártól kezdve számtalan múzeum is itt talált otthont. Kevésbé tradícionális és ismert példa az irodaházak, bevásárlóközpontok és luxuslakások mellett számtalan konzulátusnak, nagykövetségnek is otthont adó, de a művészetekről híressé vált Roppongi negyed Tokióban. A sokszínű, soknemzetiségű lakói, látogatói miatt sokak által számtalan nemzet negyedének is aposztrofált városrész újraformálását bő egy évtizede kezdték, és ezzel igazi turista attrakcióvá vált parkjaival, múzeumjaival, izgalmas tereivel, szobraival, padjaival, épületeivel. A fejlesztés eredményeként kialakult a Roppongi Hills kultúrális- és szórakoztató negyed, a Tokyo Midtown, a körülötte kialakított park és múzeumzónával, és felépült a Nemzeti Művészeti Központ. A Mori Art Museum külön liftet kapott, mivel a Roppongi Hills 53-54. emeletén van, szuper kilátással a városra. A Tokyo Midtown Suntory Museum, ahogy a neve is suggalja egy másik bevásárló központban, a Tokyo Midtownban kapott helyett. A Issey Miyake által alapított 21_21 DESIGN SIGHT különálló épülete a Tokyo Midtown melletti parkban van. A legimpozánsabb a 10 éve épült Nemzeti Művészeti Központ, amely önálló metrómegállóval is rendelkezik. De meg is érdemli. Talán nincs is másik múzeum a világon, ahol egy-egy képnek, műalkotásnak így tudnak fényt és teret biztosítani. Ebben az épületben mindennel nagyvonalúan bántak, még az esernyőtartóknak is külön terme van, így nem csoda, hogy az egyik étterme Paul Bocuse-é.
Nyilvánvaló, hogy a 13 milliós Tokió adottságai, lehetőségei mások, de izgalmas látni, hogy a 150 éves múzeumnegyed és a művészetbarát modern városrész is megtalálhatja a helyét egy nagyváros életében, és mind a kettőre szükség van.
[huge_it_gallery id=”9″]