A NAGY dobás című filmet mindenki nézze meg! Igen, még akkor is, ha az időnként dokumentumfilmek- és oktatófilmek stílusára emlékeztető film nem minden pillanatában könnyen emészthető. Viszont, ha sikerült az első 15 perc információhalmazából ép elmével kikerülni, akkor egy mesterművet láthatunk. Egy olyan dramaturgiai mesterművet, amelyben okosan, humorosan, plasztikusan magyarázzák el nekünk, hogy az amerikai álmot megtestesítő házvásárlások miatt elszabadult jelzáloghitelezésben hogyan volt kódolva a bukás és a többség által fel nem ismert bukásra fogadva micsoda jövedelemre tettek szert azok, aki ezt felismerték.
A filmet szintfelmérőként lehetne alkalmazni: Csak az lehessen hitelügyintéző, befektetési tanácsadó és az igényelhessen bonyolultabb feltételrendszerű terméket (pl. devizahitel), aki képes volt megérteni.
A NAGY dobás című filmet mindenki nézze meg! Igen, még akkor is, ha a film végére biztos, hogy kinyílik a bicska a zsebében, mert az egész agyament hitelezéssel az átlagember, no és a világgazdaság került szívatópályára. A forgatókönyvet Michael Lewis könyve és Michael Burry (ezt a Vanity Fair cikket- ami kivonat a könyvből- tényleg érdemes elolvasni, mert szuper magyarázatot ad a személyiségére is) isnpirálta. Ő az az üvegszemes, aszpergenes csodabogár, aki 2004 végén, 2005 elején heteket töltött azzal, hogy feltérképezze a másodlagos jelzáloghitel alapú kötvények (azaz a kötvényként újracsomagolt B-s minősítésű jelzáloghitelek) tartalmát. Miután átolvasta azok 130 oldalas dokumentumait, rájött, hogy ezek a tripla A minősítéssel rendelkező kötvények időzített bombák. Egyrészt, mert a jelzáloghitelezésben érdekeltek kontroll nélkül dobják oda mindenkinek a hiteleket, másrészt a két év után változó kamatozásúvá váló hiteleket képtelenek lesznek a rendszeres jövedelemmel nem rendelkezők fizetni, harmadrészt a kötvénnyel piacra öntött finanszírozási forrás irracionális árfelhajtó hatást okoz. Úgy döntött, hogy az akkor még virágzó piac ellenére ezeknek a kötvényeknek az esésére fogad. Bár a CDS (spekuláció céljából kötik, fogadva tulajdonképpen arra, hogy a referenciakibocsátó, amelyre a CDS-t kiírták, csődbe megy-e az ügylet élettartama alatt- a belinkelt egész írás jó, kiváncsibbaknak kötelező olvasmány) már a 90-es évek óta bevett spekulációs eszköz volt, de ezekre a másodlagos jelzálog alapú kötvényekre nem létezett. Michael Burry annyira meg volt győződve az igazáról, hogy megkereste azokat a nagybankokat, amelyeknek a jelzáloghitel kitettsége nem volt olyan nagy, de elég nagyok voltak, hogy bukás estén is talpon maradjanak és fizessenek, hogy kreáljanak ilyen pénzügyi terméket. A megkeresett 7 bankból öt nem is értette miről beszél, kettő (Deutsche Bank, Goldman Sachs) azt mondta, bár ilyen temék nincs, de kreálnak ilyet. Mivel a bankok nem látták a rendszerszintű problémát, és alacsonynak ítélték meg annak a kockázatát, hogy a nem fizető adósok miatt a tripla A-s kötvények valaha is elértéktelenednek, ezért az üzlet megköttetett. (Igaz a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy ők csak közvetítők voltak, a biztosító állt a folyamat végén.) Míg emberünk várta a fejleményeket, az általa kitalált termék 1000 milliárd dolláros üzletté vált a következő két évben. A film azért zseniális, mert a várakozás izgalmas időszaka alatt láthatjuk azokat is, akik valamilyen úton-módon találkoztak ezzel a termékkel, és szintén felismerték, hogy a másodlagos jelzáloghitel alapú kötvények bukni fognak és beszálltak a bukásra fogadók táborába. A film ettől kezd el nagyon működni. Hiszen a amíg a jópofa és szimpatikus karakterek eljutnak a felismerésig és megteszik tétjeiket, addig a szemünk előtt térképezik fel a jelzálogpiacot, majd zseniális filmes, dramaturgiai eszközökkel elmagyarázzák nekünk, mi is a gebasz a jelzáloghitelekkel, a belőlük származtatott kötvényekkel, azok biztosításával, minősítésével, hogyan viselkednek a gépezet elemei (a hitelközvetítők, az ingatlanosok, a jegybank, a hitelfelvevők, a bankárok, a befektetési alapok, nyugdíjalapok), majd mindannyian szembesülnek azzal, hogy a minősítők mennyire nem követik le a piaci folyamatokat, a bankok manipulálják a CDS, CDO (biztosítékalapú hitelkötelezettségek) termékek árazását, az érdekelt szereplők vagy buták vagy vakok vagy mohók, esetleg ezek kombinációi. Világgazdaság ide, pénzügyi válság oda, a film végén azért szurkolunk, hogy sikerüljön nekik, azaz derüljön ki az igazság, kaszáljanak nagyot, szívjanak akik megérdemlik, még akkor is, ha közben ránk dől a gazdaság.
A NAGY dobás című filmet mindenki nézze meg! Igen, még akkor is, ha nem Magyarországon és nem most játszódik. Nem is játszódhatna, hiszen mi magyarok sokkal okosabbak vagyunk ennél. Magyarországon nem fordulhat elő, hogy a jelzálogalapú hiteleket fogyasztásra használják fel, vagy jelzáloghitel okozta bőség irracionálisan emeli a lakásárakat vagy a lakásárak nemcsak emelkedni tudnak. A magyar álom megvalósítása sokkal frappánsabb az amerikainál, nem a mi hibánk, hogy eljutottunk a 2000-ben deklarált „Három szoba, három gyerek, négy kerék” kombójától, az évi 200 milliárd – feltétel nékül mindenkinek juttatot, akár 200 millás ingatlanra, vagy a 12.ingatlanra is éppúgy megadott- lakáscélú kamattámogatás költségén, a jóléti állam programján, a lakáscélú támogatások megszüntetésén, a 12,3%-os jegybank alapkamaton keresztül a devizahitelekig. Mi nem vagyunk olyan ostobák, hogy a magyar álom 2.0 ( CSOK +alacsony kamatozású hitel) okozta mesterséges ingatlanBOOM-ot csak azért hagyjuk ingatlanBUMM-má fejlődni pár éven belül, hogy közben valakik nagyon jól meggazdagodjanak.
A NAGY dobás című filmet mindenki nézze meg! Igen, még akkor is, ha az ingatlanközvetítők épp oly fogalmatlannak és mohónak tűnnek ebben a szituációban (annak ellenére, hogy egyébként rendkivül okosak), mint a az amerikai ingatlan- és jelzálogpiachoz köthető, a 2008-as pénzügyi válságban ludas összes többi résztvevő:
- a jelzáloghiteleket feltétel- és igazi fedezet nélkül nyújtó bankok,
- a hitelközvetítők,
- a kétes jelzálog hiteleket szintetikus pénzügyi termékekbe csomagoló pénzügyi termék guru,
- a szabályozásról, ellenőrzésről elfelejtkező amerikai jegybank,
- a mindezeket biztosító biztosítók,
- a bonyolult szintetikus pénzügyi termék lényegét felfogni képtelen, haszonhajhászó nyugdíjalapok, pénzügyi befektetők, és a
- kötvényként újracsomagolt B, C-s minősítésű jelzáloghiteleknek tripla A-s minősítést adó hitelminősítők.
Nem tudom, azt már mondtam, hogy A NAGY dobás című filmet mindenkinek érdemes lenne megnézni, mert pénzügyekről ennyire plasztikus, érthető játékfilm még nem készült? Azt említettem, hogy a Brad Pitt producerálta filmben parádés szereplő gárda van? Ryan Gosling Deutche Bankosként hányja ránk az információk özönét, Christian Bale alakítja a meg nem értett befektetőt, Michael Burry-t, Steve Carell a tudtán kívül a saját bankja ellen fogadó befektetőt, Brad Pitt a mentort. A pénzügyi tudásunk gyarapításához Margot Robbie a fürdőkádból, Selena Gomez a blackjack asztal mellől járul hozzá.