A válaszom az igen. Miért is? Évtizedek óta módomban van figyelemmel kísérni a lakásszövetkezeti mozgalmat. Tevékenykedtem a lakásszövetkezetek törvényességi felügyeletének államigazgatási ellátásában, majd lakásszövetkezeti elnökként, később másfél évtizedig ügyvédként, jelenleg is szövetkezeti tagként. Megszólalásom tehát, nemcsak lakásszövetkezeti tagként szerzett tapasztalataim forrásából táplálkozik. Cikkemet vitaindítónak szánom.
A hivatalos közlések szerint az országban a nemzeti lakásállomány 7,5 %- lakásszövetkezeti lakás, amelyben mintegy 750-800 ezer ember él, ami nem elhanyagolható népesség szám. A lakásszövetkezeti házak és a társasházak általában településenként nem elkülönítve, hanem egymás szomszédságában helyezkednek el. Az emberek naponta tesznek összehasonlítást a két tulajdoni- és fenntartási forma különbözőségéről, azonosságáról. Igaz is, van sok azonosság, de van különbség is, amelyből következik az eltérő jogi szabályozás lényege. A lakásszövetkezet cég bíróság által bejegyzett jogi személy, gazdálkodó szervezet, önálló tulajdonnal. A jogi szabályozásból most a lakásszövetkezeti tagokat érintő jogorvoslati rendszert, vagyis a különböző döntések megváltoztatásának szabályozását, és ezzel kapcsolatos esélyegyenlőtlenséget teszem írásom középpontjává.
A lakásszövetkezetekről szóló többször módosított 2004 évi CXV törvény 9.§. (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a lakásszövetkezet bármely tagja és nem tag tulajdonosa keresettel kérheti a bíróságtól a lakásszövetkezet vagy bármely szerve által hozott olyan határozat hatályon kívül helyezését, amely jogszabályba, a lakásszövetkezet alapszabályába, vagy más belső szabályzatába ütközik. Ez a jog érvényesen nem zárható ki. Hol lehet itt a tagi érdeksérelem az esélyegyenlőtlenség? Néhány példával érzékeltetném az általam ismert az anomáliákat, melyek kiváltották a gondolataimat a megoldás keresésére.
Ma már sok helyen található ügyvezető elnök a szövetkezetekben, és ezzel együtt egyszer-, és mindenkorra a vezetés egy elidegenedett szervezetté válhat. A szövetkezet mindenható, ügyvezető elnöke, a tagságot manipulálva olyan döntést hozat a taggyűléssel, amelynek hatályon kívül helyezését csak bíróságtól lehet kérni. Pl. A felügyelő bizottságot „ azonnali hatállyal, indoklás nélkül, le kell váltani.” A lakásszövetkezeti törvény és az alapszabály értelmében a tisztségviselők leváltásához, írásbeli, titkos szavazás, és 2/3-os többség szükséges. Az ügyvezető elnök ehelyett nyílt szavazással szavaztatja meg a felügyelő bizottság „leváltását”. A gondos elnök, erre az időre már a titokban összeválogatott, vállogattatott személyeket javasolja az új felügyelő bizottságba. Ezt a válogatást is nyomban megszavaztatja, de a felügyelő bizottságnak nem választanak elnököt. A „leváltott”, felügyelő bizottság egyik tagja, a törvénnyel és alapszabállyal ellentétes határozatok hatályon kívül helyezését fogja kérni a bíróságtól. Az alapszabály értelmében a jogellenesen megválasztott felügyelő bizottságnak bejelenti e szándékát. Az elnök ügyvédet fogad az újdonsült felügyelő bizottság részére, hogy bebizonyítsa, hogy a meghozatott közgyűlési döntés jogszerű, ez azonban nem lesz sikeres. Közli az ügyvezető elnök – a közgyűlés nyilvánossága előtt – a pert indítani szándékozó lakásszövetkezeti taggal ( valószínű áthárítási szándékkal), hogy az ügyvéd 30.000.-. Ft-ba került (megfélemlítés). Az elnök, ezt a szövetkezettel fizettette meg, holott neki tudnia kellett, hogy a közgyűlés jogellenes döntését ő indukálta. (A pert indítani szándékozó tag az általa bevont ügyvéd költségét maga állta.) Ami a legrosszabb, a tag, az intrikák szabad prédájává válik (lejáratás). Ismerek olyan példát, hogy a lakásszövetkezet ügyvezető elnöke működését illetően szinte minden intézkedése, pénzügyi kötelezettség vállalása, kifizetése, közgyűlési előkészítő, levezető munkája, a jegyzőkönyvek tartalma, a felújítási alap felhasználása ellentétes a jogszabályokkal. Megvonja a szót a közgyűlésen a felügyelő bizottság elnökétől, a szövetkezeti tagoktól. A szövetkezeti tagnak alapjoga a vélemény nyilvánítás, ennek megvonása súlyos jogszabálysértés (és lejáratás is). Más esetben az ügyvezető elnök a munkáját ért kritika miatt büntető feljelentést tesz, rágalmazás jogcímén a szövetkezet több tagja ellen (megfélemlítés).
Mit lehet ilyenkor tenni? Állandóan perbe kellene állni. A szövetkezetnek fontosabb feladata is lenne a tagok érdekében. Mivel a tagok egy részének rosszallásán kívül nem indul bírósági eljárás, vígan ismétlődnek ezek az esetek, precedens jellegűvé vállnak. Itt értem el ahhoz a gondolathoz, hogy ki segíti a tagokat érdekeik felismerésében, s főként annak érvényesítésében. Egyenlőtlen helyzetben vannak a felek. Az elnök, vagy az igazgatóság fogad ügyvédet, és a közös kasszából kifizetik, amelyet annak a tagnak a befizetése is táplál, aki a jogsértések miatt pert kíván indítani, de ő saját maga kell, hogy helytálljon anyagilag. (természetesen itt még nem tudunk arról beszélni, hogy majd a bíróság dönt a perköltség viselése felöl. A költséget meg kell előlegezni mindenképpen.) A tagnak nincs illetékkedvezménye, nincs pártfogó, támogató szervezet, nincs pénze ügyvédre, perköltségre stb. Jószerével a probléma felismerésben egyedül, vagy minimális kisebbségben marad a tag. A kellően manipulált tagság egy részét nem érdekli mi történik, másik része nem érti, mert nem ismeri a jogait, harmadik része pedig azt fogadja el hitelesnek, amit az elnök, vagy a vezetés tesz, vagy mond, szemben a jogszabályokkal, alapszabállyal.
Bizonyos vagyok benne, hogy az élet sokszínűsége következtében nemcsak ilyen a gondok merülnek fel. Szívesen venném, ha csatlakoznának hozzám, megírnák gondjaikat, segítő gondolataikat, ötleteiket, javaslataikat, hogyan tudnánk segítő kezet, esélyegyenlőséget teremteni magunknak, egyszerű tagoknak. Gondoltam, egy civil szervezet létrehozására, fenntartására.
dr. Major Erzsébet
A cikk szerzője a lakászövetkezetek terén komoly elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkező, korábban közigazgatásban, 15 évig ügyvédként, 10 évig lakásszövetkezeti elnökként, 10 évig FB elnökként is dolgozó, de ma már nyugdíjba vonult jogász, aki még ma is a szívén viseli a lakásszövetkezetek sorsát. A cikket 2016-ban az inspirálta, hogy így talán a lakásszövetkezetek érdekképviseletet kívánó tagjai egymásra találnak. Sajnos nem sikerült, pedig a megkeresések nagy száma azt sejteti, hogy a lakásszövetkezetek tagjai segítséget igényelnek, ezért a cikkben javasolt érdekvédelmi szervezet létrehozása indokolt lenne. Az írásnak helyt adtunk, de cégünknek jelenleg nem áll módjában pro-bono jogi segítség nyújtása ebben a témakörben. Megértésüket köszönjük és reméljük, hogy a gondolatébresztőnek szánt cikk alapján létrejön a javasolt egyesület.