Sokféle kép él Floridáról. A golftól az aligátorokig, a nyugdíjas lakóparkoktól az elit rendezvények otthonáig, a hurrikánoktól a kubai bevándorlókig, olyan széles a skála, amellyel Floridára asszociálunk, hogy szinte nincs két ember, aki ugyanazt a floridai élményt élné meg. Nekem Floridáról a lagúna-utcák fantasztikus világa, a telkek végében parkoló jachtok jutnak eszembe. Nem csupán az évszázados jómód, de az elmúlt 50 év okos terület- és ingatlanfejlesztésének a szimbóluma is, ami nem csak a csodálók, de a követők és az epigonok számát is egyre szaporítja. Persze nem olyan egyszerű lemásolni, mert az adottságok egyedülállóak és egyedülálló, ahogy annak előnyeit valami fantasztikus ötletességgel felerősítik.
A vízparti ingatlan csúcsra járatása
Nem mindenkinek tűnik fel, ha Florida térképére néz, de Florida Atlanti-óceánnal határos keleti partjától pár száz méterre egy homoksziget húzódik közel 600 kilométer hosszan elnyúlva. Egész pontosan ez nem egy sziget, hanem hidakkal összekötött szigetek halmaza, amelyen kisebb-nagyobb megszakításokkal Miamitól végig autózhatunk Ponte Vedra-ig, ha az Ocean’s Drive-ot, azaz az A1A utat követjük. A homoksziget óceán felől fekvő partja szinte egy összefüggő homokos tengerpart, sétányokkal, tusolókkal, bicikli utakkal. Időnként megszakítja egy-egy természetvédelmi terület, vagy egy-egy top-end lakóövezet, mint Jupiter Island vagy a Palm Beach-i enklávé, ahol többek között Donald Trump Mar-e-Lago-nak nevezett ultra-exkluzív klubja ( 200.000 dolláros belépési díjért+évi 15.000 tagdíjért válható meg a bejutás a válogatott társaságba, de limitált a tagfelvétel) és golfpályája is van . A homoksziget nyugati oldalát egy nemzeti vízi út (része az Atlantic Intracoastal Waterway-nek) választja el a szárazföldtől. Bár ennek a vízi útnak a szakaszait különböző folyónevekkel látták el, de itt Floridában ezek nem folyók, hanem gyakorlatilag ezek az óceánok hosszan bejárható, hajózható belső, védett öblei. És itt jön az igazi floridai truváj.
[aesop_gallery id=”39219″ revealfx=”off” overlay_revealfx=”off”]
Ezeket a hajózható belső öblöket kibővítették. Van ahol kikötővel, van ahol utca szerűen, az utcákkal párhuzamosan futó lagúna hálózattal. Van ahol, a Floridában igen gyakori belső vizekkel összekötve. Egyszerűen zseniális. Hiszen így rengeteg telek válik vízpartivá. Nem kell kikötőkkel terhelni a vízpartot, mert gyakorlatilag ezeknek a házaknak saját kikötője van. Ezek a lagúnák elég védettek, az óceán hullámzása ide már nem ér el. A víz temperálja a hőmérsékletet. Gyönyörű a látványa. A homokos part megmaradhat publikus strandnak.
A tengerparttal, óceánparttal rendelkező országok vagy akár a Balatonnal rendelkező Magyarország örök dilemmája a vízpart hasznosítása, azaz kinek kedvezzenek? A vízpart teljes kisajátítására törekvő vagyonos rétegnek vagy a teljes vízpart biciklizhetővé, strandolhatóvá, élhetővé tételét favorizálóknak. Floridában ezzel az ügyes megoldással mindenki jól járt. Irigylésre és követésre méltó.