Nem hiszem, hogy Magyarországon van olyan városrész, város, vagy terület, ami ugyanúgy névelővel szerepelne a térképen, mint a New York mellett levő, 190 km hosszú Long Island keleti csücske, a „The Hamptons” (elnézést a dupla névelőért). A „The Hamptons”, a falvakból, falvacskákból álló tengerparti üdülőövezet az elmúlt 100 évben a New York-i és Észak-amerikai elit kedvenc pihenőhelyévé nőtte ki magát, így nem csoda, hogy USA legdrágább lakóingatlanjai közül több itt található. A télen 100 ezres, nyáron 130 ezres lakosú, 20 várost, falvat falvacskát magába foglaló területen van az USA legdrágább lakóövezete, a Sagaponackot magába foglaló, 11962 irányítószámú rész, ahol a Business Insider szerint a medián ár 5,1 millió dollár. 2015 nyarán már voltak, akik el is kezdték kongatni a vészharangot, hogy a „The Hamptons” megtelt, az árak már nem tudnak tovább nőni. De valószínűleg az igazság az, hogy azok, akik ott házat, birtokot tudnak venni, nem igazán érzékenyek az árakra.
A „The Hamptons” sikertörténete 1893-ban kezdődött a The New York Times egyik lelkes írásával, ami a fantasztikus környezetben fekvő falvakat az Édenkerthez hasonlította. A regényes környezet a művészeket is magába szippantotta. Steinbeck, Joseph Heller, Edward Albee, Truman Capote, Scott Fitzerald, Kurt Vonnegut is élt itt, sőt emelte be műveibe a hamptoniságot. Számtalan film néhány jelenete, vagy egésze is itt forgott. Nagy vihart kavart, amikor azt a házat, amelyben Jack Nicolson és Diana Keaton közös filmjét, a Minden végzet nehéz című romantikus komédiát forgatták, 41 millió dollárért eladták 2014-ben. A siker természetesen a közösségi mediában is tetten érhető. Az instagram #hamptons kulcsszava, a gazdag kölykök életmódját naplózó instagrammok, helyismerettel rendelkező weboldalak számtalan információt adnak az életérzésről, a környezetről, a házakról, az életmódról, de aki igazi bennfentes infókat akar, Gwyneth Paltrow weboldalán és a pinterest oldalán talál muníciót. A színésznő nemcsak a nyarait szereti ott tölteni, de életmód cégének, a GOOP-nak a rendezvényeit is odaszervezi. Úgy tűnik, aki sikeres, az egyrészt szeret ott időzni (lehetőleg saját házában), másrészt szereti tudatni a világgal, hogy bizony ő odatartozik.
Ricky Lauren sem tudott ellenállni ennek a trendnek, aki a „The Hamptons” – Étel, család és történelem című szakácskönyvének a receptjein keresztül dokumentálja az elmúlt negyven év hamptoni nyarait, bepillantást adva ennek a hihetetlen sikeres családnak és a „The Hamptons” történetébe is. Ricky Lauren, annak a Ralph Laurennek a felesége, aki forradalmasítva a tervezés, előállítás és forgalmazás folyamatát, nemcsak átírta a divat iparági szabályait, de divatvállalkozása mintává vált más divatházak számára, és aki felépítetve a világ 89. legértékesebb brandjét, az USA 74. leggazdagabb emberévé vált 6,9 milliárd dolláros vagyonával (FYI:a Forbes listák dinamikusak, követik a részvényárfolyamot). A könyvet végiglapozva azonnal szembetűnik, hogy a divattervező által favorizált kék-fehér szín, a tengerészgombok, a csíkok, a sportos elegancia mind-mind a hamptoni nyarak élményeit, színvilágát tükrözi vissza.
Valószínűleg Ricky Lauren (és családja) úgy ismeri „The Hamptons”-t, mint a tenyerét. Az elmúlt négy évtizedben, igazodva a gyerekek számához, a családjuk igényeihez (feltételezem anyagi lehetőségeikhez), többször költöztek. Míg friss házasként Southhamptonban volt házuk, kisgyerekesként Amagensettet, East Hamptont találták életmódjukhoz passzolónak, ma már a legtávolabbi, legeldugottabb Montaukban van a házuk.
A nyarak, amelyeket Ricky és Ralph Lauren a 3 gyerekkel ott töltött, lehetőséget adott nekik, hogy számtalan ízt, ételt kipróbáljanak. Ezeket a kronológiai sorrendbe rakott, hamptoni életszakaszonként csoportosított kedvenceket gyűjtötte össze ebben a szakácskönyben. A receptek nemcsak a hamptoni létnek és a jómódnak a lenyomatai, de a családnak, sőt Amerika lényegének, a sokféleségnek, a kultúrális sokszínűségnek, az európai gyökereknek. A különböző nemzetek konyhájából a legjobb ízek, legjobb alapanyagok szerepelnek a receptek között. Például az egyik recept Nana magyar marha gulyása. Nana, Ricky Lauren édesanyja osztrák származású. Az I. világháború körül Bécsben éltek, és a nyarakat többször a Csehországi családi birtokon töltötték. Az Osztrák-Magyar Monarchia hatásaként, keveredtek a kultúrák, a nemzetek, nemzetiségek és ez a keveredés a receptek cseréjéhez is vezetett, így édesanyja is megismerte az ízletes magyar marha gulyás receptjét.
A receptek gyönyörűek, a családi háttértörténetek erősek, a képek fantasztikusak. Az illusztrációk visszaadják a tengerparti falucskák és a „The Hamptons” hangulatát (és persze kiválóan erősítik a Ralph Lauren brandet, mondhatni példás marketing munka, precíz termék elhelyezésekkel). Bár szívesen ott lennénk a Lauren család homáros, St. Jacques kagylós „beach party”-ján, mégsem ez a könyv erőssége, hanem a „The Hamptons”-ról szóló információk, történetek. Ricky Lauren nagy szeretettel osztja meg az elmúlt évtizedekben összegyűjtött információit a „The Hamptons” művészeiről, az épületekről, a múzeumokról, a kreativitásra gyakorolt hatásáról. Kreativitás, ami a XIX. század elején indult virágzásnak. Cooper, az Utolsó mohikán írója, aki Sag Harbourba költözését követően felesége inspirálására kezdett el írni, több regényét itt írta, és számtalan művében megjelenik a Montauk és Sag Harbour hangulata. Bár Hermann Melville klasszikussá nemesedett regényét, a Moby-Dicket nem itt írta, de hatással volt rá a Long Island keleti csücskében, a bálna körül kialakuló iparág. Az amerikai festők is felfedezték a hangulatos helyet a XIX. század folyamán, de a nácizmus elől menekülő európai (német, cseh, osztrák, orosz) művészek igazi új életet leheltek a helybe. Többek közt Max Ernst, Chagall is idejött, akik utána művészek újabb csoportának- így Dalinak, Mondriannak, Picassonak, Hemingwaynek, Fitzeraldnak– váltak vendéglátóivá. A háborút követően a művészeti kolónia kibővűlt, Pollock, Roy Lichtenstein, Andy Warhol mellett Truman Capote, Mick Jagger, Elizabeth Taylor is vett itt házat.
A tehetős emberek, művészek, az Európából érkezett építészek megjelenése a „The Hamptons” építészetére is nagy hatást gyakorolt, így a hagyományosabb épületek mellett a modern irányzatok is megjelentek. Ricky Lauren alaposan feldolgozza az elmúlt száz év épületeinek stílusait, az ezekre ható embereket, és illusztrálja is bőséges képanyaggal. Véleménye szerint, a „The Hamptons” – a viszonylagosan háborítatlan természetes tengerpartja, a világ kultúrális fővárosaival való szoros kapcsolata miatt – mindig is tökéletes példája lesz annak, hogy a kisérletezés, hogyan hat az építészet fejlődésére.
Az a legjobb ebben a könyvben, hogy egy igazán szerethető család szokásain keresztül kapunk hiteles információt erről a viszonylag zárt világról.
A 2012-ben kiadott könyv Magyarországon nem kapható, de Amazon ezt is megoldja.