75 percenként a földet annyi napsugár éri, ami a világgazdaság éves energiaigényét kielégítené. Ehhez csak azt tegyük hozzá, hogy az egyégnyi napenergiát hasznosító elem ára öt év alatt ötödére csökkent. Ez alatt Kínában a napenergiát hasznosító kapacitás 400-szorára, 50 gigawattra nőtt. Ezzel a legolcsóbb energiaforrássá vált. A két szűk keresztmetszete tárolása és elosztása. Ha ez megoldódik, alapvetően megváltozik a világ. ezen belül a szegényeké jobban, mint a gazdagoké. Ha az emberek az egyszerű közlekedési eszközöket olcsón használhatják, ha olcsó lesz világítás, a főzés és fűtés-hűtés energiája, ezek biztosítása nagyon kis tőkeigénnyel jár, egészen mások lesznek a világgazdaságon belüli jövedelemarányok, jelentősen csökken a gazdagok és a szegények közti különbség.
Erre a kérdéssel tegnap találkoztam, amikor a The Economist legutóbbi számában Afrika helyzetével foglalkozik. Ebben találtam egy adatot arról, hogy Afrikát ugyan óriási veszteség érte annak következtében, hogy zuhant a bányatermékek világpiaci ára. Ennek következtében az afrikai országok többsége óriási bányajáradékkal lett szegényebb. Ugyanakkor megjegyzi, hogy 28 afrikai, bányakincsekben szegény államban nőtt a lakosság jövedelme. Ezzel elindult bennem a gondolatsor. A bányatulajdonosok, a korrupt politikusok jövedelme jelentősen kisebb lett. Ugyanakkor a lakosság többsége számára lényegesen olcsóbb lett a világítás, a fűtés, az üzemanyag. Ezek kerültek a korábbinál kedvezőbb helyzetbe.
A gondolatsor meg sem állt odáig, hogy fajunk életében azzal lettek a munka nélkül gazdagok, hogy birtokosai voltak annak, amiben hiány van.
Amíg a termőföldben volt hiány, a földesurak élhettek gazdagon, mert nagy volt a földbirtok járuléka. Ahogy a bányatermékek fontossá váltak, a bányatulajdonosok jutottak magas járulékhoz. Amikor a tőkehiány vált jellemzővé a tőketulajdonosok élvezhettek nagy jövedelmet. A tudományos és technikai forradalom szakemberhiányt teremtett, ezért egyre inkább a szakma kiválói lettek gazdagok.
Ebbe a logikai sorba lép bele néhány olyan technikai találmány, ami csökkentette a nyersanyagigényeket, ezzel leértékelte a bányakincsek utáni járulékot. Kevésbé gazdagok lettek a bányatulajdonosok, mert olcsóbbak lettek a nyersanyagok. Ugyanakkor a tömegek számára olcsóbb lett a fűtés és hűtés, a közlekedés, tehát könnyebben elérhetővé váltak. Ezért kellett volna a társadalomtudományoknak többet foglalkozni azzal, hogy a társadalmak felépítményét milyen okok hozták létre.
Ha Marx felismeri, hogy a járadékok oka a termőföld, a bányakincs hiánya, a tőke profitja a tőkehiányból, a munkaerő kizsákmányolása pedig a munkaerő feleslegből fakad, akkor rájött volna a teendőkre.
A földjáradék csak azzal csökkenthető, hogyha csökken a földhiány. Az pedig csak két módon valósulhat meg. Csökken az egységnyi művelhető földre jutó lakosság száma, vagy nőhet a földek lakosság eltartó képessége. Az eltartható lakosság növekedését ugyan minden osztálytársadalom igyekezett fékezni, de nem teljes sikerrel. Lényeges eredményeket csak az agrártechnikai forradalmak hoztak. Azt, hogy ma ötször annyi ember jobban élhet a földön, mint száz évvel ezelőtt, a földek hasznosításában bekövetkezett agrártechnikai forradalmak következménye volt. Ha nem is teljes a siker, de elképzelhetetlenül nagy lett.
Az ebben rejlő lehetőségek csak pár hónapja villantak fel bennem, amikor azt olvasom, hogy a növények a napsugár spektrumának a tizedénél is kevesebbet hasznosítanak, csak a kék és a vörös hullámhosszat. Vagyis, ha megoldjuk a napsugárzás spektrumának a növények igényéhez igazítását, megtöbbszörözhetjük a termést. Tehát a földjáradékot tört részére lehet csökkenteni, a napsugárzás spektrumának módosításával. Egyetlen ilyen tudományos vívmány nagyobb társadalmi átalakulást fog okozni, mint a világ összes forradalmai.
Ebbe az írásba pedig azért kezdtem, mert azt olvasom, hogy a fölünket másfél óra alatt annyi napsugár éri, amennyi a jelenlegi 7.5 milliárd lakosság éves energiaigénye. Ma már a napenergiát elektromossággá átalakító erőművek olcsóbbak, mint a klasszikus erőművek, ráadásul ezek kis egységekben is hasonló hatékonyságúak. Győzelmük megállíthatatlan, ha a termelt energia tárolható, és elszállítható. Az elmúlt ötven év arra tanít, hogy ez megoldhatóvá válik. Márpedig akkor nagyon megváltozik a világ.
Kopátsy Sándor
2016 07 03